Egy őrült ötlettől vezérelve interjút kértem Tibitől a Media-Addict főszerkesztőjétől, ő pedig igent mondott! Tegnap délután pedig sort kerítettünk az interjúra. Tibi iszonyat kedves volt, nagyon megértően fogadta a néha kicsit értelmetlen kérdéseimet(ez életem második interjúja) és még kaptam pár tanácsot is! Nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem és iszonyat mázlista. Remélem az interjú által ti is jobban megismeritek, a könyvét pedig már alig várom és remélem sokan elfogjátok olvasni. Szóval akkor következzék az interjú!

Kezdjünk mindent onnan, amikor elindultál a weblap szerkesztés rögös útján. Hány éves voltál ekkor?

2004-ben nyitottam az első oldalamat, még a g-portálon, akkor voltam 15 éves. A témája a telenovellák volt, és elég sokáig csináltam is, szerencsére szerették a látogatók az oldalt. Azután ahogy kezdtem úgymond "kinőni" a műfajból, megkopott a telenovellák iránti érdeklődésem is.

Már akkor is közel jártál a mostani témádhoz, milyen oldalakat vezettél még?

Többféle weboldalam volt, leginkább rajongói oldalak, a szuletett-felesegek.hu volt még igazán közkedvelt. Mindegyiket szerettem csinálni, de a Media Addict az, ahol igazán magamra találtam.

Ezek szerint tényleg szinte mindenki a G-Portálon kezd, miért hagytad végül ott?

A g-portált hamar le akartam cserélni, mert sosem voltam igazán megelégedve a szolgáltatásukkal. Akkoriban nagy reklám volt az oldalak tetején, 50 MB-os tárhely, és úgy rémlik a kredites dolog sem indult még be. Amint lett otthoni internetem, első dolgom volt megtanulni a HTML szerkesztést, utána "bonyolult php include" segítségével készítettem php oldalakat, onnantól pedig egyértelmű volt az ugrás a wordpressre. Utóbbi tele van remek megoldásokkal, jó kiegészítőkkel, és a designt is remekül a saját képemre tudom fordítani. Persze mindennek az origója az volt, hogy végigjártam azt a bizonyos szamárlétrát - ha nem kódoltam volna annak idején HTML-ben, nehezen boldogulnék a wordpess témákkal is.

Valóban a szamárlétra nélkül nehéz eljutni arra a szintre, amin most te vagy. Voltak esetleg segítőid, akik megkönnyítették az utad?

Alapvetően magamtól jöttem rá a dolgokra, de mások példái által. Például láttam egy oldalon a napokban egy megoldást, amikor is bizonyos szöveget és képet a cikkek oldalára lehet helyezni, más betűtípussal,háttérrel, és így tovább. Próbáltam rájönni mi lehet az a wordpress bővítmény, ezért megnéztem az oldal forráskódját, és úgy jöttem rá, hogy az bizony a pullqoute. Azóta használom is :) Alapvetően igyekszem magam utánajárni a dolgoknak, de nem vagyok rest segítséget kérni sem, ha szükségét érzem. Régen volt két remek oldal, a Crazy But Real és a Candy Shop, ott remek infó-anyag volt, sajnálom, hogy ma már nem elérhetőek.

Kicsit jobban a Media-Addictra terelve a szót, hogy jutott eszedbe ez a cím, sokat gondolkodtál rajta?

Ez nagyon vicces, mert nem én találtam ki a címet :) Eredetileg "Top-Secret" volt a blog neve, mert életemben először mertem nyíltan beszélni, és leírni olyan dolgokat is, amikről máskor mélyen hallgattam. Később viszont annyira természetessé vált, hogy önmagamat adom, ezért le akartam vedleni ezt a címet, hogy aztán szabadon szállhassak tovább. Gondolkodtam mi lehetne a megfelelő, de nem jutott eszembe, aztán egy MSN beszélgetés során egy barátom azt javasolta "legyél te a Media Addict". Úgy voltam vele, miért ne :)

Nem is gondolná az ember, hogy nem a te fejedből pattant ki a cím, mert tényleg te lettél a Media-Addict! A Top-Secret név azt sejteti, hogy akkoriban nem vállaltad fel magad az ismerőseid előtt, manapság már tudnak a szüleid, barátaid a Media-Addictról?

Anyu nem használja az internetet, apukám sajnos már nem él, de anyu tud a blogról, és örül neki, hogy csinálom. Az ismerőseim elől sokáig titkoltam a Media Addict létezését, de most már nyíltan felvállalom, a Facebook adatlapomon is kint van, és büszke is vagyok az oldalra. Korábban is az voltam, csak nem feltétlenül akartam, hogy "összerakják a puzzle-t" velem kapcsolatosan, de most már nem vagyok tizenéves, így nem igazán hat rám az, vajon mit gondol rólam a volt osztálytársam, vagy a szomszéd néni fia. Szóval igen, az ismerőseim tudnak a blogról, meg lassan arról is, hogy írok.

Sajnálom apukádat! Ahhoz pedig gratulálok, hogy nyíltan felvállalod a dolgot, habár tényleg igazán büszke lehetsz magadra! Na és mit gondolsz a jövőben is fogod tudni folytatni az oldalt? Mondjuk az 5 éves tervedben szerepel a Media-Addict?

Nem tudok elképzelni olyan jövőképet, amiben ne szerepelne a Media Addict. Egyrészt igazán doppingol az érzés, hogy naponta több, mint kétezren olvasnak, másfelől pedig élvezem csinálni. Ráadásul annyi örömöt ad az oldal, például azok az üzenetek, amikor jelzik, az én kritikám/írásom hatására olvastak el valamilyen könyvet, néztek meg egy sorozatot/filmet vagy hallgattak meg egy dalt. Ráadásul kaptam már olyan üzenetet is, hogy az írásaim hatására úgy érzi, már kevésbé homofób. Szóval, ez mind remek érzés, és írni is nagyon szeretek.

Ha jól tudom a blogolás melett könyveket/regényeket is írs. Sőt az aranymosás irodalmi pályázat révén, ha minden igaz meg fog jelenni e-book formában A gyilkos áldozat, mikor és hogyan fogunk tudni hozzájutni a könyvhöz?

Jól tudod, idén fog megjelenni A gyilkos áldozat e-könyv formátumban lesz majd megvásárolható a Könyvmolyképző Márkaboltban. Ha minden igaz, márciusban lesz a szerkesztés, amit nagyon várok már, a megjelenés pedig a nyáron - de lehet hamarabb is, vagy később is, pontos információ még sajnos nincs. Ha pedig az olvasók szeretni fogják a könyvet, és sokan kérik a Könyvmolyképzőnél, akkor papírkiadás is lehet belőle - utóbbit nagyon szeretném elérni, de számomra az e-book is hatalmas lehetőség. A lényeg az, hogy fontos dolgokról írhattam, mint a kirekesztés, és a közösségi média veszélyei. A regényem hősnője a tizenéves Petra, akit olyan sokáig bántanak a társai, hogy végül fegyverrel a kezében megy iskolába. Szóval, nem egy Szent Johanna Gimi, de azért remélem szeretni fogjátok :)

A gyilkos áldozat után várhatunk még tőled további történeteket is?

Mindenképpen, mivel nagyon szeretek regényt is írni. Van egy befejezett kéziratom, "Túl szép" a címe. Váltott e/1-es nézőpontban íródott, és egy duci fiú, és egy sportos srác szerelmének a kibontakozásáról szól, afféle "meleg New Adult" stílusban. A másik projektem egy igazi vörös pöttyös könyvnek készül, ami egy alternatív jelenben játszódik, és Magyarország hercegnője áll a középpontban. Majd eldől, hogy a Könyvmolyképző meg szeretné-e valamelyiket jelentetni.

Akkor jó elfoglalt vagy mostanában, de gondolom csupán az írásból nem lehet teljesen megélni, így adódik a kérdés, hogy mivel foglalkozól még az íráson kívül?

Meg lehet élni a blogolásból is, csak nem vagyok azon a szinten, de ki tudja, egyszer talán ott leszek :) 

2013 decemberében fejeztem be a sulit, most munkát keresek, egyelőre nem sok sikerrel, de a hirtelen sok szabadidőm igyekszem produktívan tölteni, például dolgozom a kézirataimon.

Milyen szakon végeztél decemberben?

Egy OKJ-s képzésen vettem részt, közbeszerzési refferens szakon. Ők írják ki, és bírálják el a közbeszerzési pályázatokat, különféle támpontok alapján. Nagyon nagy mellékvágány volt, nem is értem miért jelentkeztem rá, de a papír megvan, noha tudom, nem fogom használni.

Nem éppen ezt a választ vártam, azt gondolná az ember képzett újságíró vagy! Gondoltál már arra, hogy elvégzed az újságírást is?

Az újságíró volt az első, amit megszereztem.

Amikor tanultál mégis hogy volt időd mindennap körülbelül 4 bejegyzésre?

A tanulás mellett is remekül be lehet osztani az időt, de amikor már nekem is kevésbé sikerült zsonglőrködni, akkor átváltott a Media Addict a napi három postra. Magabiztosabbnak kellene lennem, lévén papíron újságíró vagyok, van egy online médiumom, ahol én vagyok a "főszerkesztő", így nyugodtan beszélhetnék cikkről is. Ej, ez a feltételes mód :)

Szóval, ami az időbeosztást illeti, egy kritika általában harminc perc, formázással, képválasztással együtt, a cikk pedig olyan tizenöt-húsz perc, de van, hogy rövidebb. Régen persze lassabban ment, de most már rutinos vagyok.

Az utolsó kérdésem pedig az, hogy honnan tudtad biztosan, hogy az meleg vagy? Hogy viszonyul ehhez az egészhez a környezeted?

Mindig is tudtam, hogy meleg vagyok, számomra ez már kisgyerekként is természetes volt. Sosem éreztem olyan vágyat, hogy "no, ezt most elnyomom magamban". Elfogadtam magamat így, ahogy vagyok, és próbálok együtt élni a hátrányaival, és az előnyeivel is egyaránt. Szerencsére nem részesültem emiatt különösebb negatív kirekesztésben, pedig együtt éltem 5 heteró sráccal egy fővárosi albérletben, és pontosan tudták, mi a helyzet velem, mert ezt rögtön tisztáztam, a későbbi félreértések elkerülése végett. Ők ezt megértették, semmi problémájuk nem volt vele, pedig azért kemény, bulizós arcok a mai napig. Szerencsére a korábbi munkahelyeimen, és az iskolában sem emiatt ért hátrány. Számomra ez, hogy a fiúkat szeretem annyira természetes, és annyira nem csinálok belőle problémát, hogy talán a körülöttem lévők is természetesnek veszik.